Ezt a blogot azért írom, hogy közzétehessem kedvenc receptjeimet, kreatív kreálmányaimat és azok elkészítését, vagy utazásaimat, meg mindent ami arra méltónak találtatik.

Konyhai kreációimtól nagy csodát nem kell várni, csak azt, hogy finom lesz. Általában az egyszerűségre törekszem, nem hétnyelven beszélő reformkaják előállítására. Mivel konyhám helyén csak egy 1.0-ás demóverzó van, egy alattomos kis gázsütővel megspékelve, ezért igazi kihívás a sütés. Kedvenceim a kalácsok és egyéb kelttésztából készülő finomságok. Előállításukat tekintve elég konzervatív a hozzáállásom: van egy Tupperware kelesztőtálam (ez már a modern kor betörése háztartásomba!), ebben dagasztom a tésztákat fakanállal, mert úgy tanultam. És persze szigorúan kocka élesztőt használva; valamilyen okból előítéletekkel viseltetek a porélesztő iránt.
Ennyit konyhaművészetemről átfogóan, részleteket majd a receptekben.

Mindenféle kreatív munkáimra is az egyszerű megoldások, kivitelezések a jellemzőek. Általában látok valamit ami tetszik, ülök az ötleten egy évig, majd megvalósítom a saját elképzelésem szerint a lehető legegyszerűbben. Nem szeretem ezeket a kreatív-hobbi cuccokat, amiknek igazából az a lényege, hogy az ember minden egyes alkalommal egy rakás pénzt hagyjon a hobbi boltban. Megvesz egy csomó anyagot, amiket utána soha többé nem használ semmire.





2017. szeptember 3., vasárnap

Szilva chutney



A chutney egy  fűszeres, pikáns lekvár, mely sültek remek kísérője lehet.
Meglátásom szerint chutneyt akkor főz az ember, mikor valamilyen gyümölcsből olyan ipari mennyiség halmozódik fel nyersen, aztán befőzve egy háztartásban, hogy további 10 kg eltevése már abszolút indokolatlan lenne. Így történt ez nálunk is idén, mikor az erősen alternáló vörösszilva fánk úgy döntött, ránk zúdítja az elmúlt és a következő 3 évre esedékes összes termését. A fán annyi szilva volt, hogy szabályosan kéklett, főleg miután az arra sétáló őzek lelegelték a leveleit. Pontosan nem tudjuk mennyi lehetett rajta, csak 50 kilóig mértük az eltett mennyiséget és több vödörrel sikerült elpasszolni ismerősöknek. Mivel ilyen ritkán terem, igyekszünk mi is betárazni belőle, de azért mindennek van határa.  A több tíz üveg lekvár és befőtt eltevése után jött a felmentő ötlet, hogy csináljunk chutneyt. Őszibarackból már régóta főzünk rendszeresen, megpróbáltuk most szilvából is. Mivel az interneten található receptek közül egyik sem nyerte el a tetszésünket, megalkottuk a saját variációnkat. Mi nem szeretjük olyan savanyúan, amennyire a receptek többsége írja.
Az elkészítése nem bonyolult, inkább csak az tart sokáig, amíg mindent előkészítünk.

Hozzávalók:
1,3 kg szilva
2 kicsi savanyú alma
2 piros kaliforniai vagy kápia paprika
2 fej vöröshagyma
3 gerezd fokhagyma
3 diónyi gyömbér
fél marék mazsola
1 db fahéjrúd
1 ek. mustármag
8-10 szem szegfűszeg
1 tk. só
150 g cukor
2 ek. balzsamecet
2 ek. oliva olaj
Elkészítés:
Az oliva olajon a csíkokra szeletelt paprikát addig sütjük, míg pirulni kezd. Ekkor hozzáadjuk a felkockázott vöröshagymát és az összezúzott fokhagymát és azzal együtt még néhány percig pároljuk. Hozzáadjuk a kimagozott szilvát és az apró kockára vágott almát és ha levet eresztett, a fűszereket is a balzsamecet kivételével. Az egészet lekvárszerűvé főzzük, de elég annyira, hogy az egyes alkatrészek még felismerhetőek legyenek benne. Hozzáadjuk a balzsamecetet (ízlés szerint - mi ennyit lőttünk be), majd üvegekbe szedjük. Az üvegeket lezárjuk, 3 percre fejre állítjuk, majd kihűlésig száraz dunsztba tesszük.
Bejegyezte: dátum:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)