Ezt a blogot azért írom, hogy közzétehessem kedvenc receptjeimet, kreatív kreálmányaimat és azok elkészítését, vagy utazásaimat, meg mindent ami arra méltónak találtatik.

Konyhai kreációimtól nagy csodát nem kell várni, csak azt, hogy finom lesz. Általában az egyszerűségre törekszem, nem hétnyelven beszélő reformkaják előállítására. Mivel konyhám helyén csak egy 1.0-ás demóverzó van, egy alattomos kis gázsütővel megspékelve, ezért igazi kihívás a sütés. Kedvenceim a kalácsok és egyéb kelttésztából készülő finomságok. Előállításukat tekintve elég konzervatív a hozzáállásom: van egy Tupperware kelesztőtálam (ez már a modern kor betörése háztartásomba!), ebben dagasztom a tésztákat fakanállal, mert úgy tanultam. És persze szigorúan kocka élesztőt használva; valamilyen okból előítéletekkel viseltetek a porélesztő iránt.
Ennyit konyhaművészetemről átfogóan, részleteket majd a receptekben.

Mindenféle kreatív munkáimra is az egyszerű megoldások, kivitelezések a jellemzőek. Általában látok valamit ami tetszik, ülök az ötleten egy évig, majd megvalósítom a saját elképzelésem szerint a lehető legegyszerűbben. Nem szeretem ezeket a kreatív-hobbi cuccokat, amiknek igazából az a lényege, hogy az ember minden egyes alkalommal egy rakás pénzt hagyjon a hobbi boltban. Megvesz egy csomó anyagot, amiket utána soha többé nem használ semmire.





2012. szeptember 22., szombat

Csokis rumos trüffel

Idén nyáron ismét kerékpárral túráztunk, ezúttal Dániát vettük célba. Lassan hagyománnyá válik, hogy minden évben valami süteményélménnyel térünk haza. Így volt ez tavaly is, amikor Szlovéniai kalandozásunkból Gibanica megszállottként érkeztünk vissza, amit azóta többször is elkészítettem.
Idénre dán élményként a trüffel jutott. Dániában nagy a jólét, amit magyarra úgy kell lefordítani, hogy minden megfizethetetlenül drága. Mivel mi két hetet készültünk ott eltölteni, alaposan meg kellett nézni, hogy mire költünk. Mivel a kerékpározás nagy igénybevételt jelent és hát mégiscsak ez volt a nyaralásunk, minden nap megengedtünk magunknak egy kis luxust. Ez többnyire a péknél elköltött ebédünket megkoronázandó, szintén ott vásárolt trüffelgolyók formájában testesült meg. Ezek specialitása az volt, hogy nem a hagyományos csokoládégolyók voltak, hanem valami tésztával dúsított és ez által  méretében is jelentősen megnövekedett gömbök. Hazaérve az interneten kezdtem nyomozni, hogy miből is lehetett az a trüffel és végül meg is találtam egy német oldalon. Méghozzá "Trüffel - mint a péknél" címszó alatt, ebből egyből tudtam, hogy megvan a mit kerestem. Aztán találtam még pár hasonló receptet, ezekből összegyúrtam a saját   kis trüffelgolyóimat, amit mi csak "trüfi"-nek hívunk. Az elkészítése rendkívül gyors és egyszerű.

Hozzávalók:
150 g babapiskóta
150 g étcsokoládé
2 rumaroma
6 ek. buborékos ásványvíz
1 cs. tortadara


Egy tálban a babapiskótát (vagy sima piskótalapot) összemorzsoljuk, amennyire csak lehet. Közben egy lábasban vizet melegítünk, hogy a csokoládét gőz fölött tudjuk megolvasztani. Egy másik lábaskába beletörjük tehát a csokoládét és megolvasztjuk, kis habverővel simára keverjük. További melegítés közben hozzáadjuk az ásványvizet és a rumaromákat és teljesen simára keverjük. Ilyenkor előfordul, hogy a csoki újra csomósodni kezd, de ez csak azért van, mert a víz hideg. Amit újra átmelegszik az egész massza, simára keverhető. Amikor késznek nyilvánítjuk, ráöntjük a babapiskótára és alaposan összekeverjük. Fél órát pihentetjük, akár hűtőben, de több időre nem szabad betenni, különben megkeményedik. Golyókat formálunk belőle, azokat megforgatjuk csokidarában és egy tálra tesszük. Csokidara helyett forgathatjuk kakaóporba is, vagy márthatjuk ét- vagy fehércsokiba.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése