Ezt a blogot azért írom, hogy közzétehessem kedvenc receptjeimet, kreatív kreálmányaimat és azok elkészítését, vagy utazásaimat, meg mindent ami arra méltónak találtatik.

Konyhai kreációimtól nagy csodát nem kell várni, csak azt, hogy finom lesz. Általában az egyszerűségre törekszem, nem hétnyelven beszélő reformkaják előállítására. Mivel konyhám helyén csak egy 1.0-ás demóverzó van, egy alattomos kis gázsütővel megspékelve, ezért igazi kihívás a sütés. Kedvenceim a kalácsok és egyéb kelttésztából készülő finomságok. Előállításukat tekintve elég konzervatív a hozzáállásom: van egy Tupperware kelesztőtálam (ez már a modern kor betörése háztartásomba!), ebben dagasztom a tésztákat fakanállal, mert úgy tanultam. És persze szigorúan kocka élesztőt használva; valamilyen okból előítéletekkel viseltetek a porélesztő iránt.
Ennyit konyhaművészetemről átfogóan, részleteket majd a receptekben.

Mindenféle kreatív munkáimra is az egyszerű megoldások, kivitelezések a jellemzőek. Általában látok valamit ami tetszik, ülök az ötleten egy évig, majd megvalósítom a saját elképzelésem szerint a lehető legegyszerűbben. Nem szeretem ezeket a kreatív-hobbi cuccokat, amiknek igazából az a lényege, hogy az ember minden egyes alkalommal egy rakás pénzt hagyjon a hobbi boltban. Megvesz egy csomó anyagot, amiket utána soha többé nem használ semmire.





2012. június 26., kedd

Meggymagozó

Érik a meggy, itt az isteni meggyes sütik szezonja. A mennyi ízekért azonban sokat kell dolgozni, mert hát csak ki kell magozni, ami hát valljuk be, nem egy felemelő dolog. Ráadásul ha télen is meg akarjuk magunkat jutalmazni valami meggyes sütivel, akkor a mélyhűtőből jobban esik elhúzni egy doboz magozott meggyet, mint nekiállni befőttet magozni. A meggylekvár készítésére most nem is térnék ki...




Hogy mi az utálatos a meggymagozásban, azon túl, hogy fröcsköl, elvásik az ember körme, és mindezek mellett még sok is van belőle! Sorolhatnám egy darabig, de szerintem felesleges.
A hagyományos meggymagozó, ami asztalra szerelhető, betölti az ember a meggyet vagy a cseresznyét és csak nyomkodni kell, az jó, de sajnos nem tökéletes. Egyrészt kisebb mennyiséghez elő sem kotorjuk a szekrény mélyéről, másrészt felesleges összekoszolni. Meg szerintem a meggyhez nem is olyan jó, mert könnyen átesik rajta az egész gyümölcs, főleg ha apróbb. Gyermekkoromban ez mindig a mi feladatunk volt, tapasztalat, hogy a cseresznyéhez sokkal alkalmasabb, és végtermékben mindig volt egy-két mag, ami nem nagy barátja az ember fogsorának. Különösen amikor ráharap.
Szerencsére a németeknek erre is megvan a tuti megoldásuk. Altes Land-i kiruccanásom során elárulták az ősi receptet, azóta is ajánlom mindenkinek. A házinéni előhozott nekem egy olyan régi példányt, hogy a parafadugó már mállott szét a kezemben, a drót meg egyszerűen elfáradt és eltört. De nem esett kétségbe, öt perc alatt gyártott újat. Aztóa sem értem, hogy hogyan tudott  őrizgetni egy olyan ősi darabot, nekem évente újat kell gyártanom, mert mindig eltűnik, vagy elajándékozom valakinek. A magozó házilag is egyszerűen kivitelezhető, a magozás gyors és fájdalommentes. Szükségünk van egy parafadugóra (ami lehet műanyag is), meg egy darab erős drótra. Én a legutóbbihoz egy óriás füzetkapocs egyik 'U'-ját használtam föl. A képen látható módon, a parafadugóba szúrjunk bele egy erős U alakú drótot. És el is készült a magozó.
A dugót a jobb kezünkben szorítjuk, a meggyszemet a balban tartjuk, a drót végével a kocsány helyénél nyúlunk a gyümölcsbe és kanalazó mozdulattal kiemeljük a magot. Így biztos nem marad mag egyik szemben sem és a gyümölcs is megőrzi eredeti formáját. Relatíve gyorsan lehet így haladni, azt nem mondom, hogy ez a módszer nem fröcsköl, de nálunk nagyban megkönnyítette a konyhai meggyfeldolgozást:-).
Reméljük az itt leírtak alapján pár év múlva nem a TopShopban árulják majd vagyonokért a csodamagozó 2000-ret. De ha mégis, mi már tudjuk, hogy nem kell azonnal megrendelnünk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése