Kekszmánia IV. - Spekulatius keksz

Ha az ember Hollandiába látogat, garantáltan találkozik a spekulatius keksz intézményével, mint holland specialitással. Ha Németországba utazik, ott ugyanezt a kekszet német különlegességnek titulálva adják el. Ha Svédbe látogat, ott is ugyanazt kapja, csak Peperkaker néven. De miről is van szó? A spekulatius keksz egy karácsonyi kekszféleség, amin a németek és a hollandok ősidők óta hadakoznak, hogy kié is eredetileg. Ha azt vesszük alapul, hogy a holland mint nép, gyakorlatilag egy rakás tengerszint alatt élő torokfájós német, akik emiatt kicsit furcsán beszélnek, akkor egy pont a németeknek. Hogy a svédek hogyan jönnen a képbe, azt nem tudom, de a receptek hosszas tanulmányozása után meg kellett állapítanom, hogy az ő receptjük egy- és ugyanaz a korábban említett germán népcsoportokéval.

A különlegessége ennek a keksznek alapvetően a formája, melyek figurákat, bibliai jeleneteket ábrázoltak eredetileg. A kekszek kiszaggatására illetve megformálására régen fából homorúra faragott formákat használtak, amelyekből újabb és újabb darabok kerülnek elő a csodás német Fachwerk házikók padlásáról, melyeket aztán aranyárban szerezhetünk be az Ebayen. Ezek általában fából faragott egyedi formák, amik homorúak. Belsejüket ki kell lisztezni, belenyomkodni a kinyújtott tésztát, majd kiborítani. Illetve létezik hengeres szaggató is, ami olyan mint egy faragásokkal ellátott gördülő sodrófa, az ember végigtolja a kinyújtott tésztán, és ki is van szaggatva. Hosszas próbálkozás után feladtam, hogy az ebayen szerezzek ilyen antik szaggatót, ez valahogy képtelenségnek bizonyult. Így be kellett érnem a modern kor vívmányaival: egy hengeres verzió műanyagból. A Westmark terméke, direkt ilyen spekulatius keksz szaggató, szintén az Ebayen néztem ki. Aztán keresgéltem, és kiderítettem, hogy a Westmark termékeit forgalmazza itthon a Vasedény. Így aztán benyargaltam egy üzletükbe, mondanom se kell, hogy hogy néztek rám: magasba vont szemöldök, ráncba szaladt homlok, fej kicsit oldalra billentve. Még a spekulatius keksz intézményéről sem hallottak soha, de kedvesek voltak, felhívták a raktárat (ahol már hallottak róla) és aztán meg is rendelték nekem. Így még karácsony előtt legyárthattam az első szériát.
Ha a sok mellébeszélés vagy sütés helyett valaki inkább a lényegre térve, hogy konkrétan hol lehet ilyet enni, akkor itt van néhány tipp. Németországban és Hollandiában télen-nyáron beszerezhető, néha a Lidl heti akciójában is elérhető. Itthon szintén az Aldiban vagy a Lidlben lehet szert tenni rá, de kizárólag karácsony előtt. Egész évben kapható a svéd verzió az IKEA kajaboltjában. Ha valami egészen hasonlóra vágyunk, akkor a hazai Mézes Mese Linzerbe kell beruháznunk. Ezek formája ugyanaz, mint a fent említett forrásokból származó rágcsálnivalóké, az íze kicsit más, cserébe elképesztően finom. Személyes kedvencem az étcsokiba mártott verzió.
Ha az ember a neten keresgél, hasonló recepteket talál, származási országtól függetlenül. Így gyúrtam össze én is a spekulatius kekszemet.  

Hozzávalók:

500 g liszt
200 g vaj
250 g cukor
100 g darált dió (dió nélkül is készíthető)
2 tojás
1 ek. sütőpor
1 kk. vaníliakivont vagy egy cs. vaníliás cukor
1 csipet só
2 kk őrölt fahéj
2 kk. őrölt szegfűszeg
2 kk. őrölt kardamom
1 csipet fehérbors


A vajat időben kiveszem a hűtőből, hogy könnyebb legyen gyúrni.
Egy tálban összekeverem a száraz alapanyagokat, majd elmorzsolom a vajjal. Beleütöm a tojásokat, majd elkezdem gyúrni. Teszem ezt addig, míg a tészta végre össze nem áll. 5 mm vastagra nyújtom, kiszaggatom. Sütőlapon 180°C-on rövid ideig sütöm,. Általában nem várom meg, míg színe lesz, mert akkor már kemény.