Ezt a blogot azért írom, hogy közzétehessem kedvenc receptjeimet, kreatív kreálmányaimat és azok elkészítését, vagy utazásaimat, meg mindent ami arra méltónak találtatik.

Konyhai kreációimtól nagy csodát nem kell várni, csak azt, hogy finom lesz. Általában az egyszerűségre törekszem, nem hétnyelven beszélő reformkaják előállítására. Mivel konyhám helyén csak egy 1.0-ás demóverzó van, egy alattomos kis gázsütővel megspékelve, ezért igazi kihívás a sütés. Kedvenceim a kalácsok és egyéb kelttésztából készülő finomságok. Előállításukat tekintve elég konzervatív a hozzáállásom: van egy Tupperware kelesztőtálam (ez már a modern kor betörése háztartásomba!), ebben dagasztom a tésztákat fakanállal, mert úgy tanultam. És persze szigorúan kocka élesztőt használva; valamilyen okból előítéletekkel viseltetek a porélesztő iránt.
Ennyit konyhaművészetemről átfogóan, részleteket majd a receptekben.

Mindenféle kreatív munkáimra is az egyszerű megoldások, kivitelezések a jellemzőek. Általában látok valamit ami tetszik, ülök az ötleten egy évig, majd megvalósítom a saját elképzelésem szerint a lehető legegyszerűbben. Nem szeretem ezeket a kreatív-hobbi cuccokat, amiknek igazából az a lényege, hogy az ember minden egyes alkalommal egy rakás pénzt hagyjon a hobbi boltban. Megvesz egy csomó anyagot, amiket utána soha többé nem használ semmire.





2012. június 26., kedd

Kekszmánia IV. - Spekulatius keksz

Ha az ember Hollandiába látogat, garantáltan találkozik a spekulatius keksz intézményével, mint holland specialitással. Ha Németországba utazik, ott ugyanezt a kekszet német különlegességnek titulálva adják el. Ha Svédbe látogat, ott is ugyanazt kapja, csak Peperkaker néven. De miről is van szó? A spekulatius keksz egy karácsonyi kekszféleség, amin a németek és a hollandok ősidők óta hadakoznak, hogy kié is eredetileg. Ha azt vesszük alapul, hogy a holland mint nép, gyakorlatilag egy rakás tengerszint alatt élő torokfájós német, akik emiatt kicsit furcsán beszélnek, akkor egy pont a németeknek. Hogy a svédek hogyan jönnen a képbe, azt nem tudom, de a receptek hosszas tanulmányozása után meg kellett állapítanom, hogy az ő receptjük egy- és ugyanaz a korábban említett germán népcsoportokéval.

A különlegessége ennek a keksznek alapvetően a formája, melyek figurákat, bibliai jeleneteket ábrázoltak eredetileg. A kekszek kiszaggatására illetve megformálására régen fából homorúra faragott formákat használtak, amelyekből újabb és újabb darabok kerülnek elő a csodás német Fachwerk házikók padlásáról, melyeket aztán aranyárban szerezhetünk be az Ebayen. Ezek általában fából faragott egyedi formák, amik homorúak. Belsejüket ki kell lisztezni, belenyomkodni a kinyújtott tésztát, majd kiborítani. Illetve létezik hengeres szaggató is, ami olyan mint egy faragásokkal ellátott gördülő sodrófa, az ember végigtolja a kinyújtott tésztán, és ki is van szaggatva. Hosszas próbálkozás után feladtam, hogy az ebayen szerezzek ilyen antik szaggatót, ez valahogy képtelenségnek bizonyult. Így be kellett érnem a modern kor vívmányaival: egy hengeres verzió műanyagból. A Westmark terméke, direkt ilyen spekulatius keksz szaggató, szintén az Ebayen néztem ki. Aztán keresgéltem, és kiderítettem, hogy a Westmark termékeit forgalmazza itthon a Vasedény. Így aztán benyargaltam egy üzletükbe, mondanom se kell, hogy hogy néztek rám: magasba vont szemöldök, ráncba szaladt homlok, fej kicsit oldalra billentve. Még a spekulatius keksz intézményéről sem hallottak soha, de kedvesek voltak, felhívták a raktárat (ahol már hallottak róla) és aztán meg is rendelték nekem. Így még karácsony előtt legyárthattam az első szériát.
Ha a sok mellébeszélés vagy sütés helyett valaki inkább a lényegre térve, hogy konkrétan hol lehet ilyet enni, akkor itt van néhány tipp. Németországban és Hollandiában télen-nyáron beszerezhető, néha a Lidl heti akciójában is elérhető. Itthon szintén az Aldiban vagy a Lidlben lehet szert tenni rá, de kizárólag karácsony előtt. Egész évben kapható a svéd verzió az IKEA kajaboltjában. Ha valami egészen hasonlóra vágyunk, akkor a hazai Mézes Mese Linzerbe kell beruháznunk. Ezek formája ugyanaz, mint a fent említett forrásokból származó rágcsálnivalóké, az íze kicsit más, cserébe elképesztően finom. Személyes kedvencem az étcsokiba mártott verzió.
Ha az ember a neten keresgél, hasonló recepteket talál, származási országtól függetlenül. Így gyúrtam össze én is a spekulatius kekszemet.  
Hozzávalók:
500 g liszt
200 g vaj
250 g cukor
100 g darált dió (dió nélkül is készíthető)
2 tojás
1 ek. sütőpor
1 kk. vaníliakivont vagy egy cs. vaníliás cukor
1 csipet só
2 kk őrölt fahéj
2 kk. őrölt szegfűszeg
2 kk. őrölt kardamom
1 csipet fehérbors


A vajat időben kiveszem a hűtőből, hogy könnyebb legyen gyúrni.
Egy tálban összekeverem a száraz alapanyagokat, majd elmorzsolom a vajjal. Beleütöm a tojásokat, majd elkezdem gyúrni. Teszem ezt addig, míg a tészta végre össze nem áll. 5 mm vastagra nyújtom, kiszaggatom. Sütőlapon 180°C-on rövid ideig sütöm,. Általában nem várom meg, míg színe lesz, mert akkor már kemény.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése