Kürtős kalács

Itt a nyár, a grillszezon, aktuálissá vált, hogy megosszam amit a kürtős kalács házi elkészítésével kapcsolatban megoszthatok. Az elkészítés mente -Nagypapám szerint legalábbis -:"Fogj egy lyukat és tekerd körbe kaláccsal."

Ha az első verzió esetleg valakinek nem jönne be, akkor tudok adni néhány tippet, ami segíthet. Most, hogy már nem csak Erdélyben lehet kapni kürtős kalács sütő fát, hanem itthon is, talán többeket érdekel. Majdnem minden vásárban felbukkannak ezek a nyeles fahengerek, amik Nagypapám módszere szerint maguk a lyukak lennének.

A jó tésztán kívül még jó parázsra van szükség a kerti grillen, ez az amiből nekem többnyire csak a félig jó jut. Először ugyanis ragyogóan kisül a hús, és mire én jönnék a kalácsaimmal, már alig van parázs. És a tészta csak kel, kel, kel.... és sosem akar megsülni. Ha nem figyelünk oda, képes annyira megkelni, hogy leesik a fáról, egyenesen bele a hamuba.

De induljunk ki a tésztából, ami gyakorlatilag egy egyszerű édes kelttészta lehet. Én most egy eredeti erdélyi titkos házi receptet osztok meg:

Hozzávalók:

500 g finomliszt

2 ek. cukor

1 ek. olaj

20 g élsztő + kis tej

1 citrom reszelt héja

1 tojás sárgája

+ annyi tej, amennyit felvesz, a tészta ne legyen túl lágy, de túl kemény se.

Az élesztőt megfuttatjuk egy kis langyos, cukros tejben, és a többi hozzávalóval kelttésztát dagasztunk belőle. Fél-háromnegyed órát kelni hagyjuk, persze attól függően, hogy a parázs éppen be akar-e gyulladni vagy már rég kialudt. Ha begyulladt, kikanalazzuk az időközben megkelt tésztát a párnák közül, kb. a harmadát a gyúródeszkára tesszük, a maradékot visszatakarjuk. Míg az várakozik, megint meg fog kelni és egy szinte végeláthatatlan folyamat vesz kezdetét, ahol a tészta sosem akar elfogyni. Fél kiló lisztből nálunk kb. 3 kalács szokott kisülni, már ha jól emlékszem, mert nehéz számon tartani. Folyton elfogy ugyanis.

Ha visszatérünk a gyúródeszkához, akkor a következő műveletet kell végrehajtanunk. Kicsit átgyúrjuk a tésztagalacsinunkat, majd kinyújtjuk 0,5-1 cm vastagra, ahogy engedi magát. Ezt lisztes késsel, vagy derelyeszaggatóval csigavonalban felvágjuk, így egy két centi széles szalagot kapunk. A kalácssütő fát megkenjük olajjal vagy zsírral, majd elkezdjük rátekerni a tésztát. A fa folyamatos forgatásával felcsévéljük rá a szalagot, majd a gyúródeszkán sodorva összedolgozzuk az egészet. Eközben még vékonyodik is a tészta, ami hasznos, mert ha túl vastaggal próbálkozunk, akkor könnyen a parázsban landolhat. A vastag tészta ugyanis nehezen sül át, elkezd kelni a tűz fölött, majd saját súlyánál fogva leszakad és a parázsba veti magát.

Ha sikerült feltekerni a tésztát, akkor egy tálcára szórjunk kristálycukrot és abban forgassuk meg jó alaposan. Ezután azonnal el kell kezdeni a sütést, különben a tészta megintcsak kelni kezd, ami a leszakadást eredményezi. Folyamatos forgatás mellett addig kell sütni, míg a cukor teljesen karamellizálódik és szép aranybarna színt nem nyer a kalácsunk. Utána egy vágódeszkára állítjuk és néhány határozott ütéssel rávesszük arra, hogy ne ölelgesse tovább a fát. Utána következhet a lakmározás.