Ezt a blogot azért írom, hogy közzétehessem kedvenc receptjeimet, kreatív kreálmányaimat és azok elkészítését, vagy utazásaimat, meg mindent ami arra méltónak találtatik.

Konyhai kreációimtól nagy csodát nem kell várni, csak azt, hogy finom lesz. Általában az egyszerűségre törekszem, nem hétnyelven beszélő reformkaják előállítására. Mivel konyhám helyén csak egy 1.0-ás demóverzó van, egy alattomos kis gázsütővel megspékelve, ezért igazi kihívás a sütés. Kedvenceim a kalácsok és egyéb kelttésztából készülő finomságok. Előállításukat tekintve elég konzervatív a hozzáállásom: van egy Tupperware kelesztőtálam (ez már a modern kor betörése háztartásomba!), ebben dagasztom a tésztákat fakanállal, mert úgy tanultam. És persze szigorúan kocka élesztőt használva; valamilyen okból előítéletekkel viseltetek a porélesztő iránt.
Ennyit konyhaművészetemről átfogóan, részleteket majd a receptekben.

Mindenféle kreatív munkáimra is az egyszerű megoldások, kivitelezések a jellemzőek. Általában látok valamit ami tetszik, ülök az ötleten egy évig, majd megvalósítom a saját elképzelésem szerint a lehető legegyszerűbben. Nem szeretem ezeket a kreatív-hobbi cuccokat, amiknek igazából az a lényege, hogy az ember minden egyes alkalommal egy rakás pénzt hagyjon a hobbi boltban. Megvesz egy csomó anyagot, amiket utána soha többé nem használ semmire.





2010. június 19., szombat

Almás mandulatorta

Sosem gondoltam volna, hogy egy átlagos magyar család képes egy ültő helyében egy komplett tortát elpusztítani. Márpedig ennek az almás tortának rendszeresen ez a sorsa. A titka az lehet, hogy nagyon könnyű az egész: nem túl édes és a krémjében nincs vaj. Elkészítése nem túlzottan bonyolult, inkább csak többször kell nekifutni (rétegenként).
A receptet egy kolléganőtől szereztem, elhozott nekem egy határidőnaplószerűséget, amit valami német magazinhoz adtak. Ebben minden hónaphoz volt egy recept - természetesen németül -, megkért, hogy fordítsam le neki. Ez a torta volt Miss Februar. Azt már egy kéthónapos németországi tartózkodásom során megtapasztaltam, hogy a németek ha főzni nem is, de sütni aztán igazán jókat tudnak. Jó, persze a Bratwurstot leszámítva, mert az hagymával, zsömlével és sörrel igazán nagyszerűen el tudják készíteni. Akkor egy családnál laktam és étkeztem (két lett sráccal egyetemben), és legalább egy hónapon keresztül minden délben héjában főtt krumpli volt a köret. Nekem már herótom volt tőle, de hát nem szólhattam. Beletörődtem, hogy németek, krumplit krumplival esznek. Aztán a házinénim egyik nap- mikor épp a konyhában segédkeztem-, elkezdett cirmogni, hogy már kezdi unni a krumplit. Kicsit meglepett arcot vághattam, mert hozzátette, hogy: de hát a srácok csak krumplit hajlandóak enni. Csóváltam a fejem, és most már nem a németeket utáltam, hanem a letteket. Aztán pár nappal utána a srácokkal éppen tekertünk be ebédelni, mikor az egyik megjegyezte, hogy biztos már megint krumpli lesz. Na akkor aztán már nem fogtam vissza magam és mondtam, hogy akkor talán jó lenne tisztázni a krumplikérdést, mert láthatóan kisebb kommunikációs hiba állt be a nemzetközi gépezetbe. Onnantól aztán arany életem volt, ettünk rizst, tésztát, pizzát és néha krumplit. A köretek mellé feltálalt húsféleségről azért nem zengenék ódákat, mondom a német konyhaművészet inkább a süteményeivel vívta ki szeretetemet.


Hozzávalók:
3 tojás
110 g cukor
90 g liszt
1 tk sütőpor
600 g alma
150 g citromos joghurt
750 ml szűrt almalé
2 cs. vanília ízű pudingpor
600 g habtejszín
50 g szeletelt mandula
2-3 ek porcukor


A piskótalaphoz a tojásokat szétválasztjuk, a fehérjét kemény habbá verjük és 60 g cukrot adunk hozzá. Ebbe egyenként belekeverjük a sárgájákat, majd lassan a sütőporral elkevert lisztet. Egy 26 cm átmérőjű tortaforma alját sütőpapírral kibéleljük, belesimítjuk a masszát és előmelegített sütőbe tesszük. Sima  villanysütőben 175°C-on, légkeverésesben 150°C-on 18-20 percig sütjük, majd hagyjuk kihűlni.
Ezután kivesszük a formából, levesszük a tepsi alját, lehúzzuk a sütőpapírt, tortatálra tesszük a piskótát és a tortaforma oldalát visszatesszük köré. A kihűlt piskótát megkenjük a citromos joghurttal.


Az almát meghámozzuk, felnégyeljük, kivágjuk a magházat és felkockázzuk. 70 ml almalevet 50 g cukorral és a két csomag pudingporral egy tálban elkeverjük. A maradék almalevet egy fazékban felmelegítjük és az almadarabokat kb. 3 percig főzzük benne. Ekkor a pudingporos keveréket beleöntjük, gyorsan elkeverjük és egy percig még pöfögni hagyjuk. Levesszük a tűzről, kicsit hűlni hagyjuk majd a tésztára terítjük. Kb. 2 órára hűvös helyre tesszük.


 A tejszínt kemény habbá verjük. Itt felmerül a kérdés, hogy hogyan lesz a tejszínből kemény hab és hogyan nem. Párszor már én is megszívtam. Egy biztos, a tejszínt jól le kell hűteni mielőtt dolgozunk vele. Vagy alternatív megoldás a Hulala habtejszín (CBA-ban kapható), mely kizárólag növényi alapanyagú cukrászati tejszín (hogy növényből hogy lesz tejszín, azt ne kérdezze senki). Tehenet nem látott ugyan, maximum fű korában, viszont minden körülmények között tökéletes hab készíthető belőle, ami két nap múlva sem punnyad meg.
Felverés után vagy közben tegyünk bele 2-3 evőkanál porcukrot, ízlés szerint édesítve a habot. Túl sokat ne, mert összeeshet a hab. Lazán forgassuk bele a mandula felét, majd terítsük a habot a torta tetejére. Szórjuk meg a maradék mandulával és vegyük le a tortaformát. Kicsit oldalról is megszórhatjuk mandulával.
Tegyük hűtőbe, vegyük elő és faljuk fel....

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése