Rétes - kicsit egyszerűbben

Itt a gyümölcsszezon, otthon hegyekben áll a gyümölcs ami a telken megtermett, vagy amit a jóságos szomszédasszony nekünk ajándékozott. Vagy rosszabb esetben az amit megvettünk a piacon, csak hát a kosárba már nem olyan mosolygós szemek kerültek, mint amilyennek a pult másik oldaláról az kinézett. Kisebb musinlcahadosztály kőröz fölötte, annyira már nincs gusztusa hozzá senkinek, kidobni meg azért mégiscsak kár lenne. A szórt gyümölcsös piskóta már mindenkinek a könyökén jön ki, bár azért az is jobb a semminél. Meghát kinek jutna eszébe rétest ?! sütni, hiszen az olyan bonyolult.

Van a hagyományos és tradicionális rétes, amit a köznyelvben csak szaladgálósnak hívnak; ez úgy készül, hogy nagymamák és dédikék szaladgálnak az asztal körül, húzogatják, lebegtetik a tésztát, szóval elég sportos egy sütemény. Van a városi szaladgálós rétes, ami úgy készül, hogy leszaladok a boltba, veszek előregyártott réteslapot (ami szerintem selyempapír feldarabolva), felcsavarom és kész.

Van egy köztes megoldás, ezt fogom most megosztani veletek. Házi, egyszerű és mégis rétes. Vagy ez összeférhetetlen? A receptet egy kolléganőtől kaptam, aki a rétes eme kevésbé sportos ám mégis házias elkészítését űzi.

Hozzávalók az alaptésztához:

0,5 liter rétesliszt

2 tojás

1 pohár tejföl

Ezekből egy jól formálható tésztát gyúrunk, és olyan vékonyra nyújtjuk, amilyenre csak bírjuk. Én kb. 2 mm vastagságnál már azért meg szoktam állni.

Ezután  a további

2 dl liszt
2 dl olvasztott zsír
1 ek. ecet (10%-os)

összekeverésével nyert maszatot egyenletesen rákenjük a már kinyújtott tésztánkra. Jó vastagon, ahogy kiadja magát, a szélére is. Ez pár perc alatt kicsit meg is dermed, akkor föltekerjük, tálcára tesszük és egy éjszakát hűvös helyen pihentetjük.

Ezzel el is készült a tésztánk anélkül, hogy több kört futottunk volna a konyhában. Másnap fitten-frissen felébredve előkapjuk a kis tekercsünket, amit 6 egyenlő részre osztunk. Összesen hat rúd rétesünk lesz ugyanis. Alaposan meglisztezett deszkán olyan vékonyra nyújtjuk, amennyire csak engedi magát (nálam ez kb. 0,5-1 mm szokott lenni). Folyamatos lisztezés szükséges, különben mentetetlenül odaragad. Megpróbáljuk négyszögletesre ill. téglalap alakúra nyújtani, figyelembe véve a tepsiméretet. Megtöltjük, föltekerjük és olajozott tepsiben, a rudak oldalát szintén olajjal megkenve egymás mellé tesszük. Aranybarna, ropogós állagúra sütjük, porcukorral megszórjuk. Amikor szeleteljük, az egyes tésztarétegek a belekent zsíros-lisztes keverék miatt papírszerűen elválnak egymástól.

Hogy mivel tölthetjük? Gyakrolatilag bármivel, ami a kezünk ügyébe akad. Én a hétvégén konkrétan mindent beletettem, ami a kezem ügyébe akadt a konyhapulton...

Túrós rétes: ehhez fél kiló túrót összekevertem egy tojással, ízlés szerint cukorral, kis tejföllel és mazsolával. A túró alá búzadarát szórtam, hogy ne áztassa át a tésztát.
Tökös mákos: gyalult tököt lesóztam kicsit, kinyomkodtam. A töltelék alá egy kis búzadarát szórtam, hogy ne áztassa el nagyon a tésztát. Kevés tököt hintettem a tésztára, megszórtam cukros darált mákkal, még egy kis tök rá, egy kis mák és fel lehet tekerni.

Tökös túrós: a tökös mákos mintájára készül. Alulra búzadarát szórunk, rá tök, a túrós tölteléke (mazsola nélkül), kis tök, kis túró.

Meggyes, almás, cseresznyés, szilvás vagy amit akartok: A gyümölcsöket megmosva, magozva, felezve vagy darabolva tesszük a zsemlemorzsával meghintett tésztára. Megszórjuk cukorral, ízlés és gyümölcstípus szerint lehet még fahéjjal (esetleg őrölt szegfűszeggel vagy gyömbérrel is), mazsolával, darált vagy darabolt dióval.
Káposztás: Erre vonatkozólag sajnos nincsenek adataim, mert nem vagyok oda érte, de a kiindulási alapanyag a dinsztelt káposzta.

Most így visszaolvasva meg is állapítom, hogy ez a recept nem más, mint annak elmesélése, hogy hogy lesz a muslincából túrós rétes....