Hamburger Rote Grütze

Nos, hogy ezt hogyan mondják magyarul, azt nem tudom pontosan, de nem is szándékom lefordítani. Kapható gyári kiszerelésben is, általában csak Rote Grütze néven fut, műanyag vödörban, üvegben. Pontosan nem tudom, hogy a hamburgiak milyen alapon sajátították ki. Én mindenesetre azon a vidéken tanultam (a már korábban emlegetett Altes Land-on), szóval amit én főzök, az biztos Hamburger rote Grütze. Túl sok tudományos alapja nincs az elkészítésének, minden csak úgy ímmel-ámmal, meg érzéssel kerül bele és csak az, ami éppen akad otthon. Megpróbálom azért némileg számszerűsíteni a dolgot, hogy a tudományosan főző háziasszonyok számára se okozzon gondot.

A rote grütze lényegében piros gyümölcsökből készülő lekvárral keresztezett puding. Amikor kint voltam Németországban gyakornokként, sokat segítettem a házinéninek a konyhában. Többnyire úgy működött a dolog, hogy kiküldött a konyhakertbe, hogy szedjek össze minden pirosat amit találok (katicabogarakat nem), aztán azt bent megpucoltam, leszáraztam, kimagoztam és egy jó nagy fazekat teleraktunk vele. Szépen haladtunk érésidőben, eleinte cseresznyét, majd meggyet tettünk bele fő alapanyagként (vagy mindkettőt). Ezt egészítették ki a piros- illetve fekete ribiszke, málna, szeder, szamóca (földieper), köszméte (egres), később még kevés szilva is került bele.
A sokféle gyümölcs viszonylag ritkán jön össze egyszerre a mi éghajlatunkon, így lehet olyan cselekhez folyamodni, hogy az éppen adódó gyümölcsöket konyhakészen lefagyasztjuk. Így aztán legkésőbb őszre biztos sokféle gyümölcsünk lesz és még télen is bármikor főzhetünk belőle. Én kiolvasztás nélkül kevés vízzel rakom fel főni és ugyanúgy csinálok mindent, mintha friss gyümölcsöm lenne.
A lábasnyi nyers gyümölcsöt feltettük főni, kis vizet öntöttünk alá, hogy addig se égjen le, míg a gyümölcsök saját levet nem eresztenek. Túl sokat nem szabad, mert még cukor is kerül bele,  és a végén sok leve lesz, amit kiönteni nagy kár lenne. Amikor megpuhultak a gyümölcsök ízlés szerint cukrozzuk. Ha túlnyomó részt cseresznye az alapanyagunk, azt édemes kicsit előfőzni, mert lassabban puhul mint a többi gyümölcsféle. Amikor már félig jó, akkor lehet hozzáadni a többi bogyóst. Közvetlenül a kész állapot előtt érdemes csak beletenni a málnát (ha van), mert az nagyon gyorsan szétfő. Ami persze az ízvilágon nem változtat, az esztétikai értékeken viszont annál inkább. Amikor minden gyümölcs megpuhult, -egyesek már szét is főttek- jöhet a sűrítés. Én kb. 1 kiló gyümölcshöz egy tasak vaníliás pudingport és két evőkanál étkezési keményítőt használok. Ezeket egy kis tálkában simára elkeverem egy kevés vízzel, majd a gyümölcsökhöz öntöm és jó alaposan elkeverem. Miután egyet-kettőt pöffent, lehúzhatjuk a tűzről. Tálba öntve hagyjuk kihűlni, akkor meg is köt. Nekem túl folyós még sosem maradt, szerintem elég nehéz elrontani.
Felhasználási területei elég szertágazóak. Nálam elsőként a feketeerdő torta gyümölcsös rétegét képezi. Ezenkívül előszeretettel pakolom natúr vajaskekszre és eszem rágcsaként. Ausztriában és Németországban -akár melegen is- lehet vaníliafagylalt vagy vaníliapuding, illetve tejbegríz kisérője. És ami számomra a legbizarrabb volt, ám annál jobban megkedveltem: reggelire a kihűlt grützéből kiszedtünk müzlistálba 3-4 evőkanállal, ezt leöntöttük hideg tejjel és szépen a kettőt együtt bekanalaztuk. A gondolat kevésbé, az íze viszont annál inkább meggyőző.